A dézsakert

Ha az embernek csak egy pici erkély vagy ablakpárkány jutott, akkor sem kell lemondania a kertészkedés örömeiről. Bár a balkonláda, vagy a dézsakert valóban szűk keresztmetszet egy növény optimális életterét tekintve, kis odafigyeléssel sok kerti növényt tudunk ily módon bevarázsolni városi életterünkbe.

Hamarosan itt a tavasz, ejtsünk néhány szót a kora-tavaszi hagymás növényekről, a jó idő első virágos hírnökeiről. Szinte az első napsugarakkal nyílik a hóvirág, a krókusz, a tőzike. Későbbi a nárcisz, a tulipán. Ezeknél a hagymáknál fontos, hogy télen is kint legyenek, mert a kihajtás, virágzás szempontjából elengedhetetlen a hideghatás.
A jácint hagymája viszont érzékeny a fagyra, ezért ősszel védett sötét helyre kell tenni, és csak a tavaszi fagyok elmúltával szabad visszaültetni a kertbe.
Ha a virág elnyílt, a levelek még őszig nem húzódnak vissza a hagymába, s bár díszítőértékük csekély, nem szabad levágni őket mert nagyon fontos szerepük van abban, hogy a hagyma el tudja raktározni a szükséges tápanyagokat a következő évi virágzáshoz.
Éppen ezért, mert a hagymások színpompásak ugyan, de viszonylag rövid ideig díszítenek, érdemes őket vegyesen ültetni a balkonládába egynyáriakkal, évelőkkel, örökzöldekkel, akár kisebb cserjékkel.

Az egynyári virágok klasszikus balkonnövények, melyeket tavasszal ültetünk, és ha jól választjuk meg a láda összetételét, akkor egész nyáron, ősszel lesz virágos növényünk.
Ne feledjük, hogy a muskátlin túl is van élet. Napos helyre ültethetünk árvácskát, begóniát, boglárkát, lobéliát, bazsalikomot, petúniát, százszorszépet. Árnyékosabb helyre választhatunk  begóniát, pistikét, fuksziát.

Nagyon jól bírják a dézsakert-üzemmódot a sziklakerti évelők. Ezek általában a mi éghajlatunknál zordabb vidékről származnak, ezért nem viseli meg őket annyira a szűk élettér. Ilyenek például a szegfüvek, a csenkeszek, a varjúhájak, a harangvirág, a kőtörőfű, a kövirózsa. Sok, a mediterráneumból származó fűszernövényünk van, melyek nem csak finomak, de szépek is. Levelükkel, virágaikkal is díszítenek. Ezek szintén sikeresen tarthatók ládában. Ilyen a zsálya, a levendula, a rozmaring, az izsóp, a kakukkfű.

Nagyon jól mutatnak a teraszon az örökzöldek. Vannak kifejezetten lassú növekedésű, akár törpe fajták, melyek sokáig nem fogják kinőni a cserepet. Eredményesen tarthatunk a teraszon tiszafát, kúszó borókát, törpefenyőt, a tuják, és hamisciprusok egyes fajtáit.

A cserjék közül érdemes megemlíteni a madárbirset, a kecskerágó alacsony fajtáit, az orbáncfüvet, a loncot, a fagyalt, egyes borbolya fajtákat.

Ne felejtsük el! A ládában, dézsában tartott növények sokkal nagyobb odafigyelést igényelnek, mint a szabadföldben lévők. A földlabdájuk sokkal hamarabb kiszárad, ezért gyakrabban kell locsolni. Szintén oda kell figyelni a tápanyagutánpótlásra, mert a cserépben lévő föld tartalékai hamar kimerülnek. Rendszeresen szükséges tápoldatozni, és időnként bizony át kell ültetni őket. Bár az ily módon tartott növények növekedését erősen visszafogja a kicsi talaj amiben vannak, azért néha metszéssel szabályozni kell a formájukat.
Télre érdemes egy kicsit bebugyolálni a balkonládát, ügyelve a szellőzésre, mert a láda földje hamar átfagyhat. Különösen veszélyes ez az olyan növényekre, amelyek örökzöldek, tehát télen is vegetálnak, nem húzódnak vissza a földbe. A zöld növények télen is fotoszintetizálnak, párologtatnak, de a teljesen átfagyott földből nem tudnak vizet felvenni, ezért akár egyetlen nulla fok alatti napsütéses napon ki tudnak száradni.

És bár a kertész a legnagyobb gondossággal ápolja a dézsakertet, sajnos előfordul hogy egy-egy növény kimerül, elfárad. Ez ne szegje kedvünket, tartsuk szem előtt, hogy a cserépben tartott növények több odafigyelést, több gondoskodást, és gyakoribb cserét igényelnek, mint a kertben tartott társaik.